Évekig küzdött egy középkorú nő azzal, hogyan érez a saját orrával kapcsolatban. Ez nem hiúságról szólt — inkább arról a kellemetlen érzésről, ami minden alkalommal előjött, amikor meglátta magát a tükörben.
Mások alig vettek észre bármit, de az ő bizonytalansága mindenhová elkísérte: a fényképekre, a kirakatok tükröződéseire, a hétköznapi beszélgetésekre.
Végül meghozott egy mélyen személyes döntést — orrplasztikát csináltatott. A változás nem volt drasztikus, de új egyensúlyt adott az arcának.
Ami azonban igazán feltűnő volt, az nem a fizikai átalakulás, hanem az önbizalom, amelyet utána nyert.
Az energiája megváltozott. Barátai és családtagjai észrevették, hogy magabiztosabban mozog: határozottabban beszél, egyenesebben áll, többet mosolyog. Ez nem csupán a külsőről szólt — hanem arról, hogy visszaszerezte önmaga egy részét, amelyet régóta nem érzett a sajátjának.
Az ő története emlékeztet arra, hogy az önszeretet sokféle formát ölthet. Legyen szó egy új külsőről, életmódváltásról vagy arról, hogy az ember végre a saját érzéseire figyel, az önelfogadás útja mélyen személyes.
Számára az jelentette a különbséget, hogy végre nem mások véleményére, hanem a saját érzéseire hallgatott.