Amikor egy 5 éves fiú magabiztosan felment a színpadra és leült a zongorához, a közönség először tréfának vélte. De amint az ujjai a billentyűkre értek, nyilvánvalóvá vált, hogy valami rendkívülit fognak látni. A fiú hibátlanul kezdett Mozartot játszani.
Egy kis színházban a fiatal csodagyerek nyugodt magabiztossággal nyitotta ki a zongorát, és belekezdett Mozart hírhedten nehéz 16. zongoraszonátájába C-dúrban. Minden hang pontos volt, és egyetlen hibát sem vétett. A közönség ámulatba esett.
Gyorsan elterjedtek a suttogások: sokan felismerték a szonáta első tételét—egy darabot, amit még a tapasztalt felnőtt zongoristák is nehezen játszanak tökéletesen. „Micsoda hihetetlen tehetség egy gyerektől,” jegyezte meg valaki. „És gondolni arra, milyen kicsik a kezei—lenyűgöző.”
A fellépésről készült videó hamarosan vírusossá vált. A fiú neve Alberto Cartuccia Cingolani, és művészcsaládban nőtt fel. Már három évesen elkezdett zongorázni, és természetes tehetsége gyorsan nyilvánvalóvá vált.
Alberto előadása lenyűgöző emlékeztető arra, hogy a rendkívüli készségek és a szenvedély bármely életkorban megjelenhetnek, és minden korosztályt ámulatba ejthetnek.